A jázminok mindig nyílnak [antikvár]

Oliver Friggieri "A jázminok mindig nyílnak" című kötetének története a szerző emlékein alapul, mely emlékeit a képzeletével kapcsolja össze, illetve egészíti ki. A fókuszban egy család kicsiny világa jelenik meg az ötvenes évek Máltáján, egészen pontosan a Floriána szomszédságában lévő Balzunettán, ahol a szerző gyermekkorát töltötte. A regény néhány szereplője egy korábbi novelláskötetében is feltűnik: a zsákos ember, Koranta, a kiközösített kisfiú, ami azt mutatja, hogy ezeket a karaktereit az emlékeiből idézi meg. Oliver Friggierinél az emlékezés azonban több mint egyszerű nosztalgiázás, történeteit, mint örökséget adja át az olvasóknak, akik közül talán néhányan ugyanezt az életstílust osztották az ötvenes években, bár eltérő földrajzi helyeken. A történeteit is ennek rendeli alá: a környezet, az emberek jellemrajza, a helyzetek az emlékezetéből érkeznek, melyet képzeletszülte párbeszéde, és a párbeszédeket kísérő mozdulatrajzok tesznek hitelessé és pontossá.