A jó ember [antikvár]

Részlet a könyvből:"A nap még egy szempillantásnyi ideig egyensúlyban lebegett a jánoshegyi kilátótorony csúcsán, azután megadón lebukott a hegyek mögé. A vére, mint valami szerencsétlenül járt akrobatáé, felfreccsent az ég pereméig. Hat óra lehetett.Adamecz osztálytanácsos elnyújtózott íróasztala mellett. Előbb az egyik lábát feszítette el magától nagy-kéjesen, azután a másikat. Végül a karok kerültek sorra. Csuklóit is megropogtatta. Letette a tollat és nagyot, szívből jövő jólesőt ásított. Hat óra, vége a hivatalnak.Az órát nem is nézte. Az ő időmegállapítása pontosabb anélkül. Esztendők óta dolgozik ebben a szobában, ismeri minden zegét-zugát. És ismeri a nap járását is. Ahogy a természet embere megáll az Alföld közepén, felpillant az égre és a nap állásából megállapítja a früstök, dél, meg estebéd óráját, úgy tudta ő is hivatalszobájában az időt. Kora tavasszal, így április vége felé, pontosan hat óra van, amikor az utolsó napsugár elérkezik a minisztérium milleneumi díszoklevelének "K" betűjeléhez, a "Kiállítás" szónál. Öt órakor a nagy miniszter szakálla hegyét cirógatja, négykor a legalsó mentegombjával játszik. De ugyanilyen módon megállapítható a negyedórák, sőt a percek múlása is. Csak tapasztalat meg figyelem kell hozzá. Pontosabb óra ez, mint akármilyen svájci szerkezet."