A jóreménység bora I-III. [antikvár]

Részlet a könyvből: A láthatatlan mókus bősz haraggal perlekedett a hatalmas tölgyfa ágai között; csak indulatos, nyugtalanul koppanó hangja hallatszott a sürü lombok mögül, mint valami miniatür gépfegyver kattogása. Nyoma sem volt a hangban félelemnek. Inkább düh és méltatlankodás berzenkedett benne. a különös zaj fájdalmasan hasitott a nyári délután csendjének selymébe. Nyersen és durván felborzolta tarka, fénylő ünnepélyességét. Köröskörül a rőt namaquagalambok torokhangu, álmosan hivogató turbékolása is abbamaradt. Szél sem rebbent, egyetlen falevél sem rezdült. Különös villamos feszültséggel, tikkadt várakozással volt tele a levegő. - Baas Tony menni hátra! Hátra! - unszolta félénk türelmetlenkedéssel a kis szines fiu. - Mókus addig félni... kellene elrejtőzni?... A nyurga, fehér tenniszinges kamasz elkapta tekintetét a hatalmas tölgyfáról egy pillanatra. Megfürdette szemét az erdő sürüjének zöldjében. Felesleges volt válaszolnia. Amikor tekintete visszarebbent a tölgyfa törzsére, nyomban megpillantotta, amit keresett. Nagyon lassan, óvatosan vállához emelte kiskaliberű Winchesterét...