A kairói nő [antikvár]

Bár ez egy regény, a lapjain feltűnő figurák némelyike valóságos személy, és a történetük, ahogy elmesélem, az igazságon alapul, még ha a párbeszédek élnek is a költői szabadság eszközeivel. Faruk király például a valóságban is részesült abban az oktatásban, amit itt leírok, és valóban naponta ment kingstoni bevásárló-körútjaira, miután Etonból eltanácsolták. Igazi mesebeli herceg volt, és ígéretes jövő állt előtte, de végül mániákus nagyevő és szerencsejátékos vált belőle. Egyszer valakin, aki megsértette, valóban száz korbácsütéssel vett elégtételt, utána meg ezer fonttal jutalmazta. És nem fikció, hogy királysága idején nem egy és nem két ember tűnt el rejtélyes körülmények között. Ugyanígy, Gamal Abdel Nasszer, a postás fia, úgy élte le iskoláséveit, ahogy megírtam; kamaszkorában egy zavargás alkalmával valóban fejsérülést szenvedett. Szadatnak épp csak hogy sikerült megúsznia a börtönt a háború alatt, mert valóban szervezkedett, hogy Rommelt hozzásegítse az Egyiptomban állomásozó brit erők megsemmisítéséhez. Később pedig valóban bebörtönözték. Még Mark Holt Faruknál tett látogatásának a leírása is, amikor a király az erotikagyűjteményét mutogatja neki, a valóságon alapul; Faruk lemondatása után megengedték, hogy többedmagammal megszemlélhessem a Kubbah-palota belsejét.