A kaland nyomában [antikvár]

Részlet a kötetből: "1919 egyik aranyban és kékben pompázó koratavaszi reggelén, botomra támaszkodva kiléptem a McHenry erőd katonai kórházának kapuján. Fogadtam az őrszem tisztelgését, aki rosszalóan mérte végig nem egészen előírásos öltözékemet, majd bicegve beléptem Baltimore üzleti negyedének szédítő forgatagába. Most döbbentem rá, hogy ez a világ gyökeresen megváltozott négy év alatt. Noha már hónapok előtt megkötötték a fegyverszünetet s igyekeztek minél előbb leszerelni a hadsereket, melyek a győzelmi emlékérem felirata szerint a »civilizációért« harcoltak, én még mindig egyenruhát viseltem, a katonai orvosok ugyanis nem szívesen bocsájtották el betegeiket, amíg azok teljesen fel nem gyógyultak. Enne látszólagos oka az az egyébként dicséretes szándék volt, hogy lehetőleg elébük vágjanak a nyugdíjigényeknek, azt gyanítom azonban, valójában azért ragaszkodtak hozzánk a tábori sebészek, mert jó kísérleti anyagul szolgáltunk nekik. Mivel azonban csaknem gyerekesen féltem a késtől és a műtőasztaltól, makacsul ellenszegültem annak a kényes csontműtétnek, melynek kimenetelét nagyonis kétségesnek véltem. Makacsságom elkedvetlenítette az orvosokat, mivel azonban megígértem nekik, hogy gondolkozni fogok ajánlatukon, sikerült két heti szabadságot kapnom."