A kancsal és a démonok [antikvár]

A történelem a római szállóige szerint az élet tanítómestere. Pálcás tanító, talán azért nem tanulunk tőle eleget. Félelmetes erővel és valami képtelen természetességgel ismétlődnek meg az emberiség életében bizonyos mechanizmusok. Például a bűnbakkeresés. A finnugorok a sikertelen vadászat után megverték házi isteneiket. A korai keresztényeket oroszlánok elé dobták. A középkorban és az újkor hajnalán - erről a történelmi pillanatról szól ez a regény - a boszorkányokat és az eretnekeket égették. Kettős céllal: fölkelteni a félelmet, a rémület árnyait és véres cirkuszt biztosítani a bámészkodóknak. A ma élő ember gyakran nem is sejti, mikor horrort, pornót, krimit néz a moziban, milyen történelmi látványosság örököse - szerencsére áttételes, háziasított formában. A történelem horrorfilmje azonban nem ér véget másfél óra múltán. A Nagy Színjáték örökké folytatódik - míg csak az emberiség meg nem szűnik bamba és rettegő néző lenni saját történelmében.