A kárpáti harcokból [antikvár]

Ne rezegj és ne szégyenkezz, hogy nem vagy közöttük. Ne jajgass, hogy kicsuklottál a sorból. Nézd. Az egész világ szemével nézzed. A hegyet nézd és a völgyet: a tüzes csucsokat és a sok véres horpadást. Látod, odafönn és odalenn, azok mind a te testvéreid. És most csinálják a mesét. Mert ez már nem történelem. Ez a mese. Ez a hihetetlen. Ne rezegj hát. Te vagy a tanu. Eljövend egyszer a te napod is: a bizonyságtétel napja, amikor oda kell állanod azok közé, akik ezt látták. És ha csak egyetlen egy utszéli kocsmában csattan el a nem igaz, neked kell megvédened ott a szaporaszavu obsitost. Vissza kell érezned ezt a szentséges percet és rá kell esküdnöd - szent esküvéssel -az obsitos igazára: - Ez az ember nem hazudik. Ez a katona igazat mond. Igenis, hogy gyalogosan röpködött föl az égig érő hegyek tetejére, igenis, hogy kezeivel fojtogatta holtra a százfejű sárkányt. Megölte, hogy örök Békesség legyen a földön. Bizonyság vagyok reá. Én láttam.