A Kárpátokon innen és túl [antikvár]

Részlet: A kárpáti harcokból. Az emberiség a szántóföldhöz hasonló, mely, anélkül hogy bele ne fáradjon, nem képes mindig ugyanazt a termést hordani. Két nagy időszak keretében megy végbe a népek alakulása : A békét követte a viszály és a viszályt követi a béke, oly föltétlen bizonyossággal, mint ahogyan egymást követik a nappal és az éjjel. E váltakozáson belül mozog az emberélet, csakúgy mint a mi világunk és más csillagvilágok minden élete. Ha ez nem volna így, a világrend természetes célszerűsége vagy a békét, vagy a háborút régen kiküszöbölte volna a létből és minden egy megbolygathatatlan és merev egyensúly nyugvó állapotát öltötte volna magára. Minden élő lény és dolog úgy van megalkotva, hogy beletörődjék az adott létformákba, hogy azok keretében a lehető leghatalmasabban bontakozzék ki és állja meg a helyét, hogy aztán újból meghajoljon és megint csak azon örökös erők egy újabb örvénykörének hatalmába sodródjék, amelyből a forma fakadt.