A katicák éve [antikvár]

Kölcsön ne adj nekik, sört ne fizess nekik 1976-ot írtunk, és emberemlékezet óta nem volt ilyen forró nyarunk. A víztározók megrepedeztek a szárazságtól, egyes városokban korlátozták a vezetékes víz fogyasztását, a földeken tönkrement a termés. Angliában teljesen ismeretlenek voltak az effajta szélsőségek. Én tizenkilenc éves voltam, épp akkor fejeztem be az első évemet az egyetemen. Le voltam égve, időm meg, mint a pelyva, így hát nyári munka után kellett néznem. Kiutat keresvén mindabból, amit a mostohafaterom tervezgetett velem kapcsolatban, egy keleti parti üdülőtábornál jelentkeztem állásinterjúra. Az erős tengeri szélnek bátran nekifeszülő, gumicsizmás-viharkalapos vidám halászáról nevezetes Skegness: Micsoda felfrissülés! Csakhogy amikor megérkeztem Skegnessbe, nemhogy fu-vallatnyi, de még sóhajnyi szél sem mozdult. A vonat bedübör-gött a forró vassíneken, néhány másik utassal együtt engem is kiokádott a peronra, és már fújtatott is újra kifelé. Az állomásépület Viktória korabeli koszos vörös téglái málladozni, szétmorzsolódni látszottak. A peron mentén kiültetett virágok hervadoztak, a szurtos festék repedezett és hámladozott. Felszálltam egy emeletes buszra - hál' istennek nyitott tetejű volt és meg-