A kékgalléros hölgy [antikvár]

Részlet: Steve Packard szíve gyorsabban vert, szeme ragyogóbbra, mohóbbra vált, ahogy beljebb, beljebb lovagolt a fenyőborította hegyek közé. Szép útja ma célhoz ér. Három napja, hogy elindult San Juan aszaló ege alól, három hónapja, hogy egy kietlen kikötőben hajóra szállt, mert a vad matróznép közt, a mocskos parti szállóban hirtelen, váratlanul megremegtette az emlékezés, - egy tisztább, szebb vidék emléke, régmult gyerekkori éveké, amikor ott barangolt azon a tájon, imbolygó fenyőcsúcsok, zúgó patakok, csillogó tavak között. Eszébe villantak a hazai képek, mint annyi másnak is előtte - itt és hasonló tanyákon. És akkor lecsapta ki nem játszott kártyáit, otthagyta a javára irt nyereséget, felszedelőzködött, megváltotta jegyét és áthajózott a Csendes Oceánon. Parckard vér lüktetett az ő ereiben is és a Packardok habozás nélkül szokták követni szívük sugallatát.