A kékszakállú herceg [antikvár]

Részlet a könyvből: Az antik mitológiák rég eltűntek az istenek alkonyában, elhagyatvák a régi hitek Olimpusai, de a mithosz-teremtő hajlam azért, szerencsére, nem halt ki az emberiségből. Ébren van az, mert ösztönként gyökerezik bennünk, tovább teremt, csak újabban a világ haladásával e teremtés másként nyilatkozik meg. A régi mitológiák mind csak vallási alapon képződtek, holott az, amit én «modern mitológiának» akarok nevezni, híjával van ily speciális vallási alapnak. E modern mitológia nem a félő és hívő, hanem a kereső, tudni akaró, gondolkodó ember alkotása és szimbólumai ennélfogva nem az isteni, hanem az emberi élet nagy színjátékának a hősei. Kik e hősök, kik ez újabb, intellektuálisabb Olimpus lakói? Fauszt, Don Jüan, Hamlet, a Bolygó zsidó, a bolygó hollandi, Don Quijote és a többiek... népképzelem, vagy egyes lángelme alkotta örök típusok, kik minden élőknél elevenebben élnek s mind az embernek földi nagy tragédiájából születtek világra. Ismerjük őket: a hamleti «lét és nemlét»» rejtelmei közt hánykolódnak majdnem mindannyian...