A kém/Agneszka elment/A nagyvilági nő [antikvár]

Részlet az első műből: - Fiatalembernek, kivált az olyannak, aki után nem sír senki, ha meghal: a háború nem megpróbáltatás, hanem szerencse. Hogy a háborúban mindig ott pattog, sistereg, dörög vagy zúg-búg körülöttünk a halál: erről nem is érdemes beszélni. Hiszen valamikor úgyis meg kell halni ; az élet értékét nem az határozza meg, hogy milyen hosszan tart, hanem, hogy szép és édes dolgokkal volt-e tele, akármeddig. Még akkor is, ha nagyon tartok rá, hogy minél tovább húzhassam, nem jobb-e, akkor halnom meg, amikor nem tudom, hogy mi történik velem, - mert egy perccel előbb eszemben sem volt a halál - mintha készülődnöm kell rá és sok, sok álmatlan, sötét éjszakán nem látok egyebet, csak azt a szörnyű bizonyosságot, hogy meg kell válnom az élet minden szép ígéretétől?