A kereskedelmi tanácsos házánál [antikvár]

Részlet a könyvből: Deczemberi alkonyat borult a tájra. A lehanyatló nap még egy tétovázó pillantást vetett az uradalmi malom nagy szobájába, azután a sarokablak széles kőpárkányán szétrakosgatott különös alakú holmikról szépecskén leszedte sugarának utolsó lanyha sziporkáját is és beletemetkezett azokba a havas felhődunnákba, a melyek lomhán, de következetesen emelkedtek fel a nyugati égen. Azok a sajátságos csillogásu tárgyak ott az ablak párkányán az orvos szerszámai voltak, afféle műszergyüjtemény, a melynek éles villogása is megdöbbentő látványt nyújt és megborzongatja az ember idegzetét. Az ablakon át beszűrődő világosságba húzva állt egy jókora ágy, a melyre fejtől és lábtól esetlen alakú, parasztosan rikitó tulipántok és rózsák voltak mázolva s ebben az ágyban, a csíkos héjú dunnák és párnák közt feküdt az uradalmi molnár. Az orvos fürge keze éppen most szabadította meg őt attól a gégebajtól, a mely már nem egyszer megfojtassál fenyegette volt. Nagyon kényes, veszedelmes egy vállalkozás volt ez a műtét; de ez a fiatal ember, a ki most lassan leeresztette a függönyt és zajtalanul a tokba rakosgatta a műszereket, teljesen megelégedettnek látszott ... A műtét sikerült...