A kereső szív [antikvár]

A SZERZŐ Fénelon életrajza Franciaország délnyugati vidékén járunk, Bergerac városától néhány kilométerre, egy Périgordnak nevezett helyen. 1651. augusztus 6-án született meg François de Salignac de La Mothe-Fénelon. A történelem François de Pénelonként emlékszik rá, vagy még egyszerűbben csak így: Fénelon. Születésekor apja meglehetősen idős volt már, következésképpen az öregedő ember figyelme főként Fénelonra irányult. (A tizenöt gyermek között Fénelon a második gyermeke volt Pons de Salignac de Fénelon második feleségének.) Fénelon 12 éves koráig lakott otthon, hol jellegzetes katolikus nevelésben részesült. 12 éves kora körül hagyta el a szülői házat, és rövid időre a cahorsi kollégiumba járt. Cahorsbeli életére nagy hatást gyakorolt nagybátyja, Marquis Antoine de Fénelon, Sarlat püspöke. Nagybátyja felfigyelt Fénelon érzékeny természetére, és ebben a figyelemreméltó fiatal fiúban rejlő képességekre. Nagybátyja előrelátóan azt javasolta neki, hogy költözzön Párizsba, és ott folytassa tovább tanulmányait. Párizsban Fénelon a College du Plessis-ben folytatta tanulmányait, ahol kivételes szónoki képességével hamarosan kitűnt osztálytársai közül. Érdekes módon az azt követő években egy Bossuet nevű katolikus pap és Fénelon útjai újra és újra keresztezték egymást. Volt valami hasonlóság az életükben, de még ifjúságukban is. Bossuet-hez hasonlóan Fénelon is 15 éves korában kapott lehetőséget első szolgálatának megtartására. És csakúgy, mint Bossuet, ő is hamar magára vonta a figyelmet, modora és műveltsége megnyerte az embereket. Fénelon azonban - talán épp Antoine nagybátyja bölcsességének köszönhetően - megmenekedett a hízelgéstől, mely Bossuet érzékeny pontjának bizonyult. És hogyan szabadult meg a fiatal Fénelon az iíjúkori gőgtől? Marquis Fénelon átirányította fiatal unokaöccsét a Saint-Sulpice-í papneveldébe (ahol valójában az iskola Petit Semínarie elnevezésű csoportjában kezdte tanulmányait). Mindez 1672-ben történt, Fénelon 21 éves volt ekkor. Több lényeges fordulóponttal kellett szembenéznie a Saint-Sulpice-ben. Az első tényező, mely hatást gyakorolt életére, az a szeminárium igazgatója, Tronson volt. Ez az ember Fénelon legközelebbi, legdrágább barátjává és tanácsadójává vált. Volt egy egyedülálló sajátossága a Saint-Sulpice szemináriumnak. Hosszú ideje tartó, jelentős kapcsolatot ápolt Kanadával. Fiatal papok nagy számban indultak