A kereszt [antikvár]

Mindenkiben a szellem öltött testet, mindenkiben szenved a teremtmény, mindenkiben keresztre feszítenek egy megváltót. (Hermann Hesse: Demian) Bolyaiak nem-euklideszi geometriája már magában hordozta a relativitáselmélet csíráit. Einstein elhajolt párhuzamosainak valamikori találkozása térben és időben olyan talány nekünk, földi halandóknak, véges, korlátozott gondolkodásmódunknak, mint amilyenek mi magunk, emberek is vagyunk e kerek világegyetemben. Mert mi is az élő ember? Nem több mint esély a párhuzamos vonalak találkozására a végtelenben. Minden ember magában hordozza azt a pontot -pillanatot, ahol a világ jelenségei egyszer és meg-ismételhetetlenül keresztezik egymást. Ezért örök és isteni minden emberi sors, egyedi és megismételhetetlen, és a természet akaratát teljesíti - és ezért csodálatra méltó. A két különböző töltetű, párhuzamosan futó életvonal kereszteződése - a nő és a férfi találkozása a végtelenben vagy csak az ágyban - folytán keletkező új emberi élet a természet játékos kísérletezése csupán. Kísérlet arra, hogy az új egyed élete folyamán megtalálja-e önmagát, az igazság pillanatát, azt a kozmikus kereszteződési pontot, ahol, amikor és amiért a világra jött. Hosszú az út, míg az ember eljut önmagához. Van, akinek több idő jut erre, van, akinek kevesebb, de mindenkinek végig kell jámi az útját,