A kereszt és egyéb elbeszélések [antikvár]

Részlet a könyvből:A kereszt.Váratlanul rátámadva rohantuk meg Karaku (vagy valami ilyenféle nevű) falut. Nem volt más benne csak asszony, gyerek meg öreg. A lolóbék harcosai (valahogy ilyenfélekép hívták ezeket a fickókat) ez este, véletlenül, vadászatra mentek.A sűrű félhomály leple alatt s mivel a mieink közül egyik csöndesen eltett a láb alól egy maskarát, akinek ráncos képe olyan volt, mint egy régi kisuvickolt csizma s aki a kerítés mellett leguggolva azt hitte, hogy őrzi a falut, észrevétlenül bemásztunk a faluba egészen a közepén levő térségig.A házak mögé bújva, megtöltöttük és lebocsátottuk a puskákat, hogy fedezék mögül lőhessük le ezeket a mit sem sejtő árnyakat; egy részük köveken vagy a földön ült, mások meg ide-oda járkáltak.Velem szemben a fal mellett a padon két néger ült mozdulatlanul és némán, egészen közel egymáshoz, s míg a jobb felől ülőt célba vettem, azon törtem a fejem, hogy ugyan mi mondanivalójuk lehet egymásnak.Jelt adtak! Egyszerre mindenfelől felhangzott a puskák ropogása. Nem tartott sokáig : ezek a fekete árnyak elmentek a másvilágra - azt hihette az ember, hogy elnyelte őket a föld vagy hogy szétoszlottak, mint a füst.