A keresztfiú [antikvár]

L FejezetDánó László világgal szembeni felvértezettsége viharos múltjában gyökerezett. Huszonéves koráig több minden történt vele, mint mással negyven év alatt. Eletének már egészen korai szakaszában kijárta a nehézségek és nélkülözések gerinckeményítő, könyörtelen iskoláját, mely elszánttá és acélossá edzette testét és lelkét. Olyanná vált az évek sorsalakító súlya alatt, akivel szemben az embert bizonytalanságérzet fogja el, pedig első ránézésre meglehetősen jelentéktelen, az átlagosnál kissé alacsonyabb, zömök, erős testalkatú férfi volt. S bár rövidre nyírt, fekete kefefrizurája alatt végtelen magabiztosságot sugárzó arcán rendkívüli erőt sugalló, szúrós, átható pillantású szem meredt előre - nem ezek a külsőségek voltak a döntőek. Agresszívan előreugró, markáns álla; bátorságot sejtető, határozott rajzolatú, merészen ívelő, nagy orra; a természet bárdjával durván ácsolt, kiszögellő járomcsontja mind ellentmondást nem tűrésről tanúskodtak. Az igazi henger azonban halkan is kellemetlenül nyomatékos hangjában, lassú, a kiszámíthatatlanságot mindig sejtető, sima mozgásában rejlett.Megszokott törzshelyére, a körúti Ászok Kapitány söröző teraszára telepedett, s lévén az idő kellemesen tavaszias, kényelmesen elnyúlt egy öblös nádszékben, az asztalra maga elé költői rendetlenségben kipakolta cigarettáját; hatalmas, ezüst coltot utánzó öngyújtóját, telefonját.