A kert titkai [antikvár]

PROLOGUS Nyár Utazás. Egész életében imádott utazni. Felszáll a vonatra, átfurakszik a többi utas között, a helyjegye alapján megkeresi az ülését, kis bőröndjét felhajítja a poggyásztartóra. Miközben ablak melletti helyére csusszan, a szemben ülő középkorú pár rámosolyog, ő viszonozza, de abban reménykedik, hogy nem akarnak beszélgetni vele - legalábbis még nem. Először hozzá kell szoknia, bele kell élnie magát az utazásba, várni a hirtelen rántást, ahogy a vonat mozgásba lendül, meg kell tapasztalnia, hogy az állomás, az egész város elsuhan mellette, és hátramarad. Miközben Jess a peronon álló embereket figyeli, eszébe jut, hogy kisgyerekként, amikor a tengerhez indultak, a kocsi hátsó ülésén utazott gyerekülésben, évekkel később pedig, amikor kimenőre vagy szünidőre hozták el a bentlakásos suliból, már szabad volt a vezető mellé ülnie - aki általában anya volt, mert apa többnyire távol járt az ezredével. Az eljövendő utazás iránt érzett gyerekes izgalma ma is ugyanolyan friss. 7