A kertelő agár [antikvár]

Részlet: Az ágotai gyöpökön a késő ősz dacára élénk az élet. A dércsípte lankákon az ágotai agarászegyesület ma tartja meg versenyét. Az ünnepségre összegyűlt az egész megye, hölgyek, urak, ifjak, aggastyánok, sőt még a Bácskából is eljött egykét harcsabajuszú agarász. Az utóbbiak az éjjeli vonattal érkeztek meg, le sem feküdtek, hanem a Sas-ban boroztak. Csak apró csatározás volt, hogy sportnyelven fejezzem ki magamat: próbafutás az estére. Az uraknak még csak jó kedve se lett attól az egy-két palack vinkótól s most fölötte józanon, fázósan foglalatoskodnak agaraik körül. A versenyző ebeket sorjában hozzák ki a városból. Rázós parasztszekéren állanak a fakalickák, benne a reszkető agarak, kinek pokróc, kinek prémes bekecs a mellkasára szíjazva. Éktelenül vonítanak szegények és egyik lábukról a másikra ugrálnak. Amikor kiszedik őket a szalmából, hogy egyet járjanak a tarlókon, szomorú képet mutatnak: vércse-szemük ijedten pislog s tisztán lehet látni, amint a fázós bőr jobbra-balra szalad a ledolgozott bordákon.