A két arc [antikvár]

BEVEZETÉS. Amikor a germán erő és fegyelmezettség gigantikus küzdelmek után az ellenség és a lelkek összeomló frontján felparázsló forradalom kettős tüzében elernyedt, vesztette el az uj német irodalom egyik markáns tehetségét: Hermann Löns-t. Hogy Löns valóban egyik legszebb igérete volt az uj német litteraturának, azt az igazi értékek elvesztése felett érzett megilletődéssel állapithatja meg mindenki, akit „A két arc" (Das zweite Gesicht) cimü regényéből megérint az az üde légáram, melyet egy uj talentum szárnycsapásai hullámoztatnak feléje. „A két arc" egy férfi-lélek életének szines és sok változatú mozaikja. Egy negyvenéves festőművész extázisig fokozódó, deliriumba haló szerelme vonaglik el előttünk abban a boldogsághajszában, melyet Hagenrieder Helmold folytat azért, hogy müvészélete kiteljesedjék, hogy a családi otthon enyhe melegében lankadtra renyhülő lelke uj szenvedélyének izzásában uj szépségek iránt való fogékonyságra termékenyüljön. Nagy szerelmének mákonyául keresett apró szerelmi idillek állomásain át, végül is kiégetten hanyatlik le szerelmének tüzes napja és életének alkony-egén kigyúl a hold: mély vonzódása egy egyszerü parasztlányka iránt, aki csendes odaadásának ezüst fényével világítja be a megroskadó szivére nehezülő homályt.