A két vöröshajú [antikvár]

1. A KÖVETKEZMÉNY — Máma van néiliány párocska, felügyelő úr — mondta tárgyilagosan a szállodaportás, majd még jobban súlytalanítva a dolgot, hozzáfűzte: —, de semmi különös. Elég Cisöndes éjszaka ez a mai. A portás kövér, asztmatilíiis ember volt, arca csupa liláspiros hurka, két pofája podig tömlöszerű. Ingujját feltűrte, karja is liláspiros volt, meg csupasz. Egyetlen szőrszál nélkül. Kapkodva a rövid lélegzet miatt, szavai közé kényszerű cezúráikat iktatva, bes2íéde isagiatott jellegű volt, ő azonban lényegében nem billent ki nyugalmából. Izzadt, göndör, öszesfekete gyapjas fején félrebillent a kopott-arany díszítésű csákó, meilynek elmúlt betűi a szálloda nevét örökítették meg: „Hotel Marseille". A felügyelő az ei-kölcsrendészetröl másfajta volt. Vékony, szikár, szüi'külő, jelentéktelen kurta bajusszal, hasonlítva egy borbélyme'sterre, aki munka után kissé kihúzza magát. Szem©, a , szürke, pulykaszerűen hályogos szem rideg volt és nyomaték nélkül is kegyetlen. Régimódi vékony botot hintált s hervadt ajkát fütyörészni szorította, de mégsem fütyörészett. Ez inlíább szakmai póz volt, így lehet kifejezni: ember a fényképész előtt. Vagyis, az örökkévalóság előtt, mert nyilvánvaló, hogy minden elmúlik, (ie a magatartás, a föl nem bontható egyéniség rajza nyomot hagy a történielemben és el nem mosható. Aminthogy nem múlik el az a rémület sem, amit futó, ázott, erősen roBszillatú nöcskék körében kelt, kivált ilyén őszi idő táján. Félelmetes tud lemii ez a szikár alak, anélkül, hogy a legcsekélyebb erőt is pocsékolná erre a démonikus hatáskeltésre. így áll évek óta szemközt a. portással, hietenként egy- 5