A kételygyár [antikvár]

Részlet: Prológus Már régóta figyelte a lányt. Követte, ahogy evickélt élete állóvizében, figyelte a barátait és családját, akik körülvették. Mintha egy élénk színű trópusi halat nézegetett volna, amint egy akváriumban úszkál, amelyet minden oldalról biztonságos falak vesznek körbe. Védőfalak, amelyekről tudomása sem volt. Figyelte, ahogy üldögél egy kávézóban, e-könyv olvasóját bújva, ugyanazt a diétás lattét szürcsölgetve, amit mindig rendelt. Ismerte az utcát, ahol a lány lakott, ismerte az otthonát, az órarendjét. Matematika, kémiafakt, emelt szintű angol. Az átlaga 3,9, de csak mert egy szemétláda biosztanár lepontozta egy apróság miatt, laboratóriumi jegyzetei formátumára hivatkozva. Okos lány. Eszes lány. Mégis, teljesen gyanútlan. Nem tehetett róla, hiszen a többi hal is ugyanilyen volt az akváriumában. Mindegyikük tökéletesen szabályozott vízben úszkált, milliméterekre egy teljesen barátságtalan világtól. Moses Cruz úgy érezte, egy örökkévalóság óta figyelte mindany-nyiukat. Alix Bankset azonban órákon át tudta nézni, és ilyenkor repült az idő. Alapítványi vacsorák, gyephokimeccsek, nyaralás Saint Bartsban és Aspenben Biztonságos és csendes világban élt, és akárcsak egy gyönyörű szép, neonszínekben pompázó halnak az akváriumban, fogalma sem volt róla, hogy figyelik. Mindenki ilyen volt körülötte. Egy csapat szép halacska, eltelve magukkal és azzal, milyen dekoratívak, kis akváriumkastélyaikban pompázva. Mindannyian azt hitték, ők irányítják a világot. Semelyikük sem sejtette, hogy csak egy vékony üveglap választja el őket a katasztrófától. ö pedig itt állt, a falon kívül, kalapáccsal a kezében.