A kevély Katalin I-III. [antikvár]

Részlet a könyvből: Délután négy óra volt egy borongó februári napon: finom permeteg szitált London utcáira és horgolt sáljába burkolódzva, egy szikár, öreg nő állt a boarding-house ablakában s tekintett az utcára. Bár előre hajtotta a fejét és helyeslően pislogott a szemével, nem igen volt mit látnia - mert a kilátás az ablakból bizony épp oly sivár és érdektelen volt, mint e nő élete. Egy undok házsor, szürke ég, nyitott esernyők, bérkocsik és szekerek gyér processziója, egy gazdátlan, vedlett, sanyargó eb, - ennyi volt az egész, semmi szórakoztató; de miss Thom mégis tűrhető változatosságot lelt abban, hogy ott állt és nézte a külső világot, ahelyett, hogy karosszékben ülve hallgatta volna a kandalló előtt gubbaszkodó és ráncos kezeit a tűzön melengető egyik lakótársának szűnni nem akaró sirámait a gyatra ellátásról, meg a rossz kiszolgálásról. Egy harmadik hölgy, ki előkelő méltósággal ült a kandallótól és ablaktól egyformán távol eső kanapén, pasziánszot rakott egy zöld asztalkán (mely a magántulajdona volt). Meglátszott az arcán, hogy ügyet sem vet környezetére; jószabású fekete ruha volt rajta; ősz haja gondosan volt fésülve s a kártyát tartó vékony, hosszu ujjain előkelő brazíliai gyémántok fénylettek.