A kijegyzett könyv [antikvár]

I. FEJEZET. Az ellenszegülő fiű. — Az anyai szeretet. „Ne emÜtse többé, Anyám, — soha többé! Már megöntani azt a sok beszédet a kereszténységről és nem tűrhetem további Tegyen úgy anyám, ahogy akar, de az^ én éíetcm«t ne 5egye elviselhetetlennél" iíDe fiam, gondolj atyádra. Halálos ágyán is csak érted könyörlött. Atyád utolsó imája is émted szállt fel Odahívott ógya mellé és zokogva ' „Anyám, úgy láts2ik maga nem érti meg, hogy én komolyan beszélek, mert még mindig csak tovább beszél. Dc én feltettem magamban, hogy ennek yéget vetek. Hi tudni akarja, úgv megmondom magának: mához egy héU«í tvngerre mef^Jyek, ha)ósiegénynek. Kérem, hagyja békében eltÖltenem ezt a néhány napot és hálás leszek érte/' Az anya kimondhátatlan szeretete, Wilsönné okos, tapintatos anya Volt. Tizcnötéven át ma-gárahagyottan küszködött a szegénységgel, de mindenkor azon igyekezett, hogy gyermekét megvédje a nagyváros káros be-íolvásától. Éjjel és nappal Haroldért imádkozoU Az azonban nem volt igaz, hogy fiát olyan sokat zaklatta, ahogy ez a fiú zúgolódásából feltételezhető volna. Anyai kötelességéhez híven oktatta, tanította fiát és megkívánta tőle, hogy parancsainak engedelmeskedjék. Azonban nem vesztegetett sök