A kilencedik hullám [antikvár]

"Most már őszintén megmondhatom, hiszen eléggé ismerjük egymást hozzá: mikor Mary megírta, hogy egy francia költőt szedett fel Svájcban, hát én valósággal belebetegedtem. Két hétig, egy lágytojás nem sok, annyi se ment le a torkomon. Kérem, ne vegye zokon, de minden költő léhűtő. A francia képtelen pénzt csinálni egy jó ötletből, de még pénzből sem, a franciák csak nőkből tudnak pénzt kivasalni. Az én szememben az én Mary lányom eszményi teremtés, de jól tudom, hogy nem válna be Hollywoodban filmcsillagnak. Őt ismerni kell: a szíve arany. Kérem, ne vegye zokon, hatvanhat évemre kiismertem az embereket, maga az örökségre számított. Maga okos ember, hanem ez ostobaság volt: tudja, mi, déliek, nem nagyon sietünk meghalni. Még kérdés, melyikünk temeti el a másikat. De megmondom őszintén: maga nem vesztett az üzleten, sőt nyerésben van. Egy örökös csak afféle kolonc, viszont az olyan okos embernek, mint maga, az élen van a helye. Most úgy mehet vissza a maga Franciaországába, mint a "Tracsocean" vezérigazgatója."