A kincs [antikvár]

Ioan Slavici, a román népélet realista ábárázolója, a román irodalom egyik nagy elbeszélője, 1848-ban született és 1925-ben halt meg. Gyermekkorában a negyvennyolcas harcok résztvevőinek és szemtanúinak elbeszéléseit leste. Életének estéjén tanúja volt azoknak a hatamas összecsapásoknak, amelyekben a tudatosodó és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájától hőstettekre lelkesített romániai proletariátus mérte össze erejét a tőkés földesúri rendszerrel. De forradalmi munkásokkal csak akkor találkozott, amikor már túllépte nyolcadik évtizedének küszöbét. Élete úgy alakult, hogy ilyen későn - s ahhoz, hogy a munkásolsztály hatása szépírói művében is megnyilvánuljon, - elkésve került sor erre a találkozásra. Slavici addig, - mint "Börtöneim" című önéletrajzi írásaában becsületesen és nyíltan megmondja - "konzervatív" nézeteket vallott és a szocialistákról elhitt minden rosszat, amit róluk a polgári világban terjesztettek. Idegenkedett ezektől az ismeretlen emberektől, akik, - hite szerint - megtagadták mindazt, amit szívének becses és szent volt: a családot, a hazát, a nemzeti törekvéseket, a nemzeti multat.