A kincs [antikvár]

Bevezető Kegyes olvasó! Kérlek, engedd, hogy e könyv társadul szegődjön, föl- és elragadjon körödből, szálljon veled visszafelé az időben. Évtizedek, évszázadok suhannak el melletted, ismert és ismeretlen arcok tűnnek fol és süllyednek vissza a homályba, hangok kibogozhatatlan kavargását hallod. Olykor kiemelkedik egy-egy szó, mint mikor a zenekar hangolása közben fölcsendül a hegedű vagy a fuvola rövid futama, aztán visszatér a kavargás. Visszafelé pereg előtted a történelem, míg elérkezel az tJr 1458. évébe, az ilQú, nagyra törő, ámde fölettébb ingatag hatalmú Mátyás király idejébe, egy faluba Somogy rengeteg erdei között, Atádra. Látod az úton kutyát kergető kisfiúkat - mezítláb, bama darócmhában, mint apró szerzetesek -, látod a bámész, lusta macskát, amint a körmeit az asztal lábán élesíti, a nyitott műhelyében kalapáló kovácsot, a kerítésen innen és túlról trécselő asszonyokat, egy kertben rövid nyelű kapával gyomláló férfit. Itthon is vagy már. Hallod a csöndbe beletrillázó sárgarigó dallamos füttyét, érzed a föld, a közeli istállók szagát. A nap, ha feléje fordulsz, jólesően melegíti az arcod, de a szél még hűvös: tavasz van. Történetünk itt és ekkor veszi kezdetét. Ha végigsétálsz az úton a két házsor között - házak? inkább kunyhónak mondanád a félig földbe süppedő, fából, földből, szalmából emelt épületeket jobbkézt elhagyod a fehér kőből épített templomot, elhagyod az utolsó házat is, akkor hosszan húzódó sövénykerítés mellé érkezel.