A király [antikvár]

Két vezető gondolat előszó helyett. Gyöngéd és nemes tőről fakadván, a királyi virág királyi környezetben hajtott ki; a jog és a fejedelmi méltóság fogalma, a jó és tisztességes érzete magas származása tudatával egyidejűen fejlődött ki benne. Fejedelem volt, született fejedelem, aki uralkodni akart, hogy a jó bántatlanul jó lehessen. (Wilhelm Meister tanulóévei IV., 3.) - - Kizökkent az idő; - oh kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt. Úgy vélem, e szavakban van Hamlet egész viselkedésének a magyarázata, és világos előttem, hogy Shakespeare egy nagy tettet akart bemutatni olyan lélekre fektetve, amely e tettel megbirkózni nem képes. - - Egy szép, tiszta, nemes, fölötte erkölcsös lény, amaz érzéki erő nélkül, mely a hős jellemvonása, elpusztul egy teher alatt, amelyet sem elviselni, sem magától elvetni nem bír; minden kötelesség szent előtte, ez azonban túlságosan nehéz. Lehetetlent kívánnak tőle, nem a lehetetlent általában, hanem azt, ami számára lehetetlen. Ahogy jár-kel, gyötrődik, előlép, majd visszafordul, mindig emlékeztetik s magát örökké emlékezteti, míg végül szinte elfelejti célját anélkül, hogy csak egyszer is boldog lett volna azóta! (Wilhelm Meister tanulóévei IV., 13.)