A királyság titkai [antikvár]

Levél lányaimnak Édes, drága Wafah, Nadzsia és Núr! Nagy örömmel és reménykedve - meg némi aggodalommal - látok neki a feladatnak, hogy megírjam életem történetét. Ezt a könyvet nektek szánom. Mire elkészül, néhány történetet már biztosan ismertek majd belőle, és lesz némi fogalmatok arról, milyen is az élet Szaúd-Arábiában. Am bízom benne, szavaim segítenek majd abban, hogy megértsétek származásotoknak azt a részét, amelyet ti, Wafah és Nadzsia, már teljesen elfelejtettetek, és amelyet te, Núr, soha nem is ismertél. Az évek során, miközben figyeltem, hogyan alakultok csodálatos emberi lénnyé, egyre inkább úgy éreztem, hogy ha bepillanthattok szaúd-arábiai életem tapasztalataiba, jobban megértitek a nehéz időket, amelyeket azóta kellett átélnetek, hogy elhagytuk az országot. Mint tudjátok, szilárd meggyőződésem, hogy a gondolkodás és szólás szabadsága mindennél becsesebb ajándék. Azt akarom, hogy ezt a szabadságot soha ne tekintsétek természetesnek. Szeretném megerősíteni, amit már úgyis tudtok: bár az anyagi jólét adhat örömöket, elveszti jelentősé-