A királytigris [antikvár]

Részlet A főváros egyik félreeső, de csinos és tiszta utcácskáján egy sűrűn lefátyolozott hölgy sietett végig a javában díszlő tavasz valamelyik csöndes alkonyatán. Magasabb volt a közepesnél s termete rendkívül arányosnak látszott a testhez simuló kabátkában. Nem volt tulságosan karcsú, hanem a dereka plasztikus hajlása annál több erőt és rugalmasságot sejtetett. Oly könnyedén és kecsesen lépegetett, hogy már a járása is fiatalságot árult el. Amint szoknyáját egy parányit megemelte, kikandikált alóla a cipőcskéje hegye. Nagyon finom szabású cipőcske volt a lábán. Árúló cipőcske. Elmondta az ahhoz értő kíváncsi szemnek, hogy ez a nő az elegáns emberek osztályából való. A nyárspolgárkaszt derék asszonyait majdnem mindig meg lehet ösmerni arról, hogy bármily kitűnő szabóval dolgoztassanak is: cipő és keztyű dolgában kevéssé finnyásak. Pedig ha ez a kettő nem tökéletes, akkor a híres Worth szabási tudománya sem elég, hogy a toilette igazi gourmandja meg ne botránkozzék magában a rosszul öltözött hölgy láttára.