A kis ember vége [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy sötét téli estén, miután Fjódor Andréjics sokáig és eredménytelenül járt-kelt élelmiszer után, váratlanul egy emberrel került szembe, aki lófejet vitt a hóna alatt. Fjódor Andréjics összerezzent arra a gondolatra, hogy tán véletlenül őt szemelte ki a sors a nevezett lófej boldog tulajdonosának. Hirtelen ugrással, szuszogva és karjaival hadonászva ugrott a váratlanul felbukkant ember felé, hogy kapásból száz rubelt ajánljon fel neki a lófejért. De az ugrás görbéje nyilván olyan hihetetlen, Fjódor Andréjics külseje annyira zordon volt, hogy az ember tüstént a hóba ejtette a lófejet és fölszisszenve menekült a támadó elől, akit a havas éjtszakában óriásnak és torzonborznak látott. Jól tudott szaladni, az akkori időhöz képest csodálatosan fürge volt a lába: csakhamar eltűnt a koromsötét mellékuccában...