A kis hős [antikvár]

Részlet a kötetből: "Messze fenn a zempléni éjszakon, ott a szent királyunk Szent Jobbjától vont ősi. országhatár alatt, hol a hótarajos kárpáti csúcsok, mint köve vált tengerorkán cikkázó bércekkel viharzanak alá, ott lejebb a már szelídebben lüktető, lankásan elsimuló földhullámok közt kis magyar falu mosolyog a völgyhajlatban. Forró a nyár, s a remegő káprázatban az a szirtté dermedt tengerorkán mintha még egyre tovább viharzanék: szinte lendülve gördülnek alá erdősen zöld hullámai, ringanak tarlósan sárga fodrai s az a kis falu uszó kis madár fészekként szinte hintázva himbálódzik rajtuk. Káprázat játszása, érzékeknek álmodoztatóan édes csalatkozása... Szabó Pista, ahogy az első istentisztelet után a templom ájtatos homályából a többi gyerekkel kijön, egy percre megáll, s jóleső kábulattal néz fel a juliusvégi vasárnap szinte ünneplő napfényébe. Húnyodó pilláin át a Kárpátok távoli bérces határfalát látja s a hegyek-völgyek onnan induló mozdulását, hullámzását érzi: furcsa, furcsa, ez a habon ringó kis madárfészek, az ő falujuk, vajon nem merül-e el ebben az érthetetlen délibábos forgatagban?"