A Kis Illimar [antikvár]

Védőborító a széleinél kopottas, szakadozott, a kötet jó állapotú.
Első ​pillantásra mintha gyermekregényt olvasnának. De néhány oldal után, kicsit fájdalmasan, énünknek hajnala, az örök reminiszcencia: gyermekségünk, eszmélésünk napjai-évei. Egy kisfiú napkeltekor felébred falusi otthonában és elindul, hogy felfedezze a világot. Az út első állomása még csak a szomszédos szoba, majd az udvar, a környező táj, de mindjobban tágul a kör, benne az ismerősök, a család, a rokonság, a falubeliek és az uradalmi kastélybeliek a messzi, ismeretlen város, ahova erőkön, mezőkön, idegen falvakon át el is jut egyszer… A kis Illimar világa egyszerre álom és valóság. A gyermeki lélek fogékony minden élmény befogadására, a játékos képzelet újjáteremti a látottakat, de éles és pontos – ha naiv is – a gyermeki látás, még nem homályosította el a fáradtság, a kiábrándultság, a fásult közöny. Az író egy gyermek szemével láttatja a századvégi-századeleji Észtország világát; a kép hiteles, olykor szomorú, máskor vidám, mint maga az élet. Az észt irodalom élő klasszikusának számos nyelvre lefordított regényét a huszadik századi világirodalom maradandó értékű alkotásai közt tartják számon.