A kis José szeme [antikvár]

Részlet: A kis José szeme. Mindennap reggel hét órakor találkoztunk én és a szépszemű, finom arcú kis Jósé. Gyermeki bizalommal simult hozzám, minden egyes alkalommal; ajkához emelve kezemet, ajkáról homlokához s finom mosollyal meghajtva fejecskéjét, fölemelte nagy és szép gyermekszemét és talán másfél másodpercig biztosan és nyugodtan rámsütötte lelkének melegét. Nem tudom miért - talán önkénytelenül is reagáltam valahogyan arra a meleg, tiszta sugárra, ami nap-nap után kis Josém szeméből reám esett - de ahhoz a másfélperchez minden találkozásunknál hozzátevődött egy pillanat és Josém mindig egy gondolattal tovább nézett szemembe. Megszoktuk egymást! Szemünkön keresztül érintkezésbe lépett egymással lelkünk és mi anélkül, hogy ajkunk szót is szólt volna, elbeszélgettünk egymással némán, titkon csöndben.