A kis tündér [antikvár]

Vadnai Károly. 1832-1902. Egy nyomott körte képű, hirtelen szőke, sőt az igazat megmondva, veres haju, világos kék szemű csunya fiú lapdázgatott az Avason és az Avas alatt Miskolczon, mikor a függetlenségi harcz kiütött. Mivel hogy az üzenet a "mindnyájunknak el kell menni" az ő ábrándos rajongó lelkében is megfogant, hát ő is elment, pedig még csak tizenhat éves volt. Fölvitte a harczban egész a hadnagyságig. A hadnagyságból azután megint fölvitte a közlegénységre. Az az hogy besorozták büntetésből az osztrákok közönséges bakának, s ez volt az igazi rang, mert mikor innen is kiszabadult, még alig husz éves korában a "sokat szenvedett emberek" előkelő csoportjához tartozott. Nagy műveltsége, melyet az előkelő szülei háznál nyert, lázas munkakedve, kibontakozó tehetsége valaminemű köztevékenységre sarkalta; talán nem is épen író szeretett volna lenni, de a magyar közélet meg volt akkor dermedve s a hazát csak tollal lehetett szolgálni - még csak az volt veszedelmes. Beállt tehát azok közé, kik az elnémult országban az utolsó mélán pislogó tüzet piszkálják.