A kis tündér/Macza/Egy új asszony levelei [antikvár]

Részlet: A kis tündér Utazás téli éjszakán a szomorú kastély felé. - Marion!, kinyitom az ablakot. - Az Istenért!, mi jut eszébe? - Csak egy perczre, míg megkérdem a kocsistól, hogy messze van-e még Szentelek? - No hiszen az a percz épen elég lenne arra, hogy tökéletesen átfázzam. Már is köhögök. (És bizonyságúl egy párt köhintett, a mi pedig nem is erejébe került.) A fiatal leányka, ki e beszédet kezdte, haragosan vetette szép kis fürtös fejét a kocsi vánkosára; a megszólított hölgy pedig ismét lezárta bágyadt szemeit. De csakhamar megint föl kellett azokat nyitnia egy ujabb fölszólalásra. - Marion!, én rettenetesen unatkozom.