A kisértet/Két világ harca [antikvár]

Részlet az első műből: Nyolc esztendőt öregedtem azóta. Sohasem jutott az eszembe, hogy mennyit okultam és mennyit haladtam a világ dolgaiban, de mikor egyszer az emlékeimmel foglalkoztam, hirtelen tisztán láttam magam, amint félénken és megzavarodva állok a színházi jegyiroda fensőbbséges modorú hivatalnoka előtt. Azt kérdeztem tőle: - Kérem szépen, kaphatnék támlásszéket az Operában ma estére? Nem válaszolt. Csak elbiggyesztette kissé a száját s a kezével intett nemet. Egyszerűségemben nem fogtam fel, hogy mélységesen sajnálkozik és csodálkozik rajta, hogy ezt nem tudom. Ártatlanul folytattam: - Erkélyülés sincs? Most már megszólalt. - Semmi sincs, sir. Ekkor megértettem a szavát is, meg a tekintetét is. A tekintete ezt mondta: - Szegény bolond! Nem kívánod mindjárt a holdat?