A kislovag [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
"Egyre a véres, a végső, a visszavonhatatlan vereség közelében élni...Egyre a pokolig tárt történelem huzatában... Egyre a sebzett, fegyverzajos, pusztító vagy pusztuló hétköznapok fenyegetésében... Oly távoli-e a mától, e térségtől a régi kor, ahol ez így volt? A lengyel történelem nagy és örök kötései ma is felzaklatják, ma is múlhatatlan töprengésre késztetik lelkünket. Mint a végzet, úgy koppan e könyv bevezetőjének utolsó mondata - amikor kedvező előjelnek véltek volna ott mindent, a sors másképp határozott. És felgördül a história függönye, török-harcokra, belviszályokra látunk. Meghatott szívvel mondjuk végül mi is a regényíróval s a nagy Mű némely szereplőivel: mi mindent nem mívelne egy íly napon Wolodyjowski uram, a bajvívók közt a mesterek mestere, ha immár esztendő óta nem nyugodna, Isten szent nevében, az anyaföld ölén. Felnézek az égre... napfény és komorság váltogatja egymást. Lenézek a földre... mélye mit rejt? Körbepillantok... mit ígér a jövő? Sienkiewicz uram múlhatatlan alkotása vígaszt ad mégis, mert megborzongat, fölemel, bár lesújt... és elhiteti velem, hogy még mindig volna módom hinni és tenni a Jót."