A kitaszitott [antikvár]

Részlet: GEORGIA. - Jó ország ez, uram, ahol utazik, csak sok benne az átkozott néger! Ha minden tíz ilyen fekete ördög helyett csak egy németünk volna, az önök szőke fajtájából, paradicsomban élnénk. Áldott ország ez a Georgia, sir, Dél gyöngye és ezzel egyszersmind az egész világ gyöngye! A szőke, kékszemű úr, akiről minden eleganciája ellenére is már száz lépésről lerítt az európai „zöldfülű" mosolyogva hallgatta a vele szemben ülőt. Mulatságosnak tartotta az amerikaiaknak ezt a mérhetetlen önérzetét, amellyel, aszerint, hogy honnan jöttek, New-Yorkot, Illinoist, Kaliforniát, vagy éppen Georgiát dicsérték a föld paradicsomaként. De egyben bosszantotta, hogy mennél délebbre ért, annál hevesebben és annál durvábban szidalmazták a négereket. Kemény ujjával félresimította haját a homlokából és vállvonogatva mondta: - Ugyan mit akarnak ezekkel a szegény négerekkel! Borbélyokat, cipőtisztítókat, háziszolgákat, kocsivezetőket és matrózokat ismertem meg közülük és azt tapasztaltam, hogy rátermettek, jelentékenyen udvariasabbak a mi színünkbeli alkalmazottaknál s amellett mindig jókedvűek és mókásak. Határozottan kedvelem őket.