A kék dosszié [antikvár]

– Mindenképpen jó lenne Gotovceva nyomára akadnunk! Borzasztó mennyire kellene nekünk most ez a lány… Tudod, a kék dosszié itt penészedik nálunk, pedig már… – Tudom, sürgetős a dolog -vágott közbe Henrik. – Spekulálgattam rajta, mit lehetne tenni. És volna is egy módja, habár nem éppen biztonságos, de mit csinálhatnánk? – Mi az? Mondjad már! – Egyelőre még nem mondok semmit. Ne is haragudj, Grigorij! – De értsd meg végre, minden perc drága! Nem tehetjük meg. – Jó, jó, mondom. Tudod mi jutott eszembe? Mi lenne például, ha mondjuk, én vinném át ezt a paksamétát? He? Kihasználnám ezt, ni! – megráncigálta magán a porkoláb-zubbonyt. – Én átjutnék vele simán. – No, ezt jól kifundáltad, isten bizony! – élénkült fel egyszerre Csornopjatov. – Csak hát egymagadban nem engedlek ám. Adok melléd valami megbízható kísérőt. Mikor végzel? – Este nyolckor. – Várlak! Okvetlen gyere el! -Ezzel Csornopjatov felállt, és megindult visszafelé a gazzal benőtt udvaron.