A kőbányai előörs [antikvár]

1944 őszén az illegálisan újra megalakult Kommunista Párt Központi Bizottsága fegyveres ellenállási csoportok szervezését kezdte meg a nyilasok uralmát nyögő országban - az ipar- és -bányavidékeken, s mindenekelőtt a fővárosban. E csoportok között volt a kispest-kőbányai partizánegység. Ez a csoport a hőse ennek az írásnak. Tagjai a „munkásnegyedben" született egyszerű emberek: asztalosok, lakatosok, kispesti és kőbányai munkások. Valószínűleg soha életükben nem gondoltak arra, hogy könyvet írnak róluk, mint ahogy az sem jutott eszükbe, hogy amit művelnek: hősi cselekedet. Ezek a férfiak - fiatalok és idősebbek - a többi magyar partizáncsapat tagjaival együtt - cselekedtek azért, hogy a külvárosok és az egész ország fölül eltűnjék az úri világ rideg, sötét árnyéka. Sokat tettek azért - korábban a munkásmozgalom, az illegális párt és a szakszervezetek soraiban, s a párt szavára 1944 őszén fegyverrel is -, hogy ma büszkeség legyen kispestinek, kőbányainak, magyarnak, munkásnak lenni. A Szovjet Hadsereg felszabadító csatái idején, amikor a Kelet felől érkező páncélos hullámok szétzúzták a mi népünk börtönét is, az országban több helyütt a partizánok kis csapatjai belülről feszegették, döngették a falat.