A kókusztorta-véletlen [antikvár]

első fejezet Lou megemelte a ruhája szélét, és a fájdalomtól össze-össze-rándulva botorkált keresztül a parkolón. A tízcentis sarkú, csilivili cipő fantasztikusan festett a dobozban, ám hordani maga volt a halál, olyan, mintha egy mozsárban zúzták volna össze a csontjait. Vágyott a zőld Crocsa után. Rántott egyet az elasztikus fehérneműn, amely a vőlegényétől, Devlintől kapott feszes, fekete ruha alatt szorongatta a testét. A férfi őt lépéssel előtte járt, sietett hát, hogy utolérje. - Degeszre tőmőtt szarvasgombás-libamájas kolbász - lihegte Lou. Devlin arca értetlen grimaszra húzódott. - Micsoda? - Egy új étel. Az inspirálta, ahogyan érzem magam ebben a ruhában. Talán barna vajas gombócon lehetne tálalni -Lou félrebillentett fejjel töprengett, elképzelte a fejében formálódó fogást. Devlin felvont szemöldökkel nézett rá és sóhajtott. A jól ismert reakció láttán a lány lehervadt. - Bocs. Csak segít elterelni a figyelmemet. A férfi arca megenyhült. - Minden rendben lesz. Fantasztikusan nézel ki. Lou erőtlenül mosolygott, és belépett a Milwaukee Count-