A könnyelműek/A szegedi boszorkányok [antikvár]

Azok közé az ifjak közé, akik az amerikai Egyesült-Államokat naponkint emelkedő műveltségük és fejlődésük miatt látni kívánták, tartozott Árkosi Lajos, tehetős erdélyi nemes. Ő mentes volt minden ábrándozástól, azért szeretett mindenről tulajdon szemeivel meggyőződni. Amerikát úgy tekintette, mint erőteljes, fiatal óriást, többezer év tapasztalásával; azt gondolta, hogy ami másutt még kétséges terv, kábult agyak vitatkozási tárgya: azt ott már nagyszerű valóságban megvalósulva láthatni. Árkosi forrón szerette hazáját, de nem majomszeretettel, ismerte legapróbb részleteiben, tudta, micsoda most is mivé válhatik egykor; nyugodt, bár fájdalmas férfiúi tekintettel nézte a jelen hátramaradását és hiányait, minden keserűség és túlzás nélkül; s a jövendőt nem erőszakos indulattal kívánta a jelenbe rántani, hanem annak menetét józan eszközökkel elősegíteni, mint a megfontoló orvos, aki a természet mintáját megkönnyíti vagy pótolgatja célszerű gyógyszerekkel anélkül, hogy azt menetében siettetni s éppen ezáltal hátráltatni akarná. A megvalósítható dolgok halasztgatását lelkéből gyűlölte, de éppen olyan tűrhetetlen volt előtte a költői ábrándozás kivihetetlen tervekkel. Egyszóval gyakorlati ember volt s a józan, a kivihetőséghez mért elméleti ismeretei vezérelték lépéseit.