A korona elrablása [antikvár]

Részlet: "Amikor Krisztus születése után elmúlt ezernégyszáz esztendő, és azután a harminckilencedikben húsvétkor (1439. április 5.) és pünkösdkor (május 24.), valamint miután Albert, a nemes fejedelem a Szent Római Birodalom királyává választatott, s ezt megelőzően Magyarország koronáját is elnyerte, és a királyné is elnyerte, őnagysága akkor Pozsonyba érkezett, de nem soká maradt itt. Erzsébet asszony, a nemes királyné akkor Budáról Pozsonyba jött hitveséhez. Albert fejedelem ekkor búcsút mondott Ausztriának, és udvarával szintén Pozsonyba ment. Őnagysága ezután Bécsbe küldött, és legkisebb leányát, Erzsébet kisasszonyt kíséretével együtt elhozták onnan Pozsonyba; ez megtörtént, s akkor én, Kottanner Jánosné szintén ott voltam, és engem is elküldtek Albert királynak s hitvesének, a nemes és legkegyelmesebb királyné asszonynak udvarába. Nem sokkal ezután a királynéval és a fiatal nemes hercegnővel együtt felkerekedtünk, és Buda felé vettük utunkat. Még csak rövid ideig voltunk Budán, amikor ott a németeket kirabolták. Ez idő tájt halt meg az esztergomi püspök, akit akkor Pálóczi Györgynek hívtak. Mind ez ideig a szent korona Esztergomban volt; Albert király pedig elment a Pálócziakhoz, az esztergomi püspök testvéreihez, akik ekkor Esztergomi urak voltak. Albert király itt a szent koronát és a koronázási jelvényeket is megtalálta. A Pálócziak akkor egymás között tárgyalni kezdtek, az esztergomi várba a káptalanhoz hírnököket küldtek, s azalatt sokat tanácskoztak. Akkor kiderült, hogy Albert királyt a szent koronával nem előzték meg, hogy azonban a király ellen vannak."