A középcsatár mennybemenetele [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Jozef Kot nevével először találkozik a magyar olvasó, és mindjárt a fiatal szlovák próza új ízét, színét, egyik érdekes irányvonalát mérheti fel általa. A kritikusként és műfordítóként is jelentős Jozef Kot a szlovák prózában helyenként az abszurditásba átcsapó groteszk látásmódot képviseli. Ez a groteszk, abszurditásba hajló látásmód Kot esetében azonban sohasem öncélú "játék" csupán. Nagyítólencséje alatt a ma emberét vizsgálja, így mondva véleményt a társadalmi fonákságokról. Jól látja, hogy egyesek mekkora igyekezettel bújnak ki a felelősség alól, a tömegpszichózis hogyan forgatja ki őket jól konzervált "emberi" mivoltukból, hogyan válnak öncsalásuk áldozatává. Kot minden írását fanyar humorba ágyazott jobbító szándék hatja át, az az igyekezet, hogy az elénk tartott "görbe tükörben" magunkra ismerjünk, s a tisztább, a szebb, a boldogabb és igazabb jövő érdekében őszintébben, egyeneesebben próbáljunk élni. Kot fogalmazta meg egy kritikiájában, hogy "a fiatal szlovák próza fegyvertelenül lépett az irodalomba." Erre az állítására azonban maga Kot cáfol rá könyvével.