A Kreutzer-szonáta [antikvár]

Részlet a könyvből: A tavasz kezdetén volt; két igen hosszú napot és egy éjjelt töltöttünk vasúton. Valahányszor megállott a vonatunk, utasok szálltak be kocsinkba és szálltak ki belőle. Csupán hárman maradtak végig, akik, miként én, a legtávolabb eső állomásig utaztak: egy hölgy, aki nem volt se fiatal, se szép és egyre cigarettázott, sovány arccal, pici kerek kalappal és félig férfias szabású felöltővel; továbbá útitársa, egy bőbeszédű, korrekt, sőt elegáns öltözetű, körülbelül negyven éves úr és végül még egy úr,aki a többiektől visszahúzódott, középkorú ember, alacsony termet, nagymérvű idegesség, határozatlan színű, rendkívül vonzó, ragyogó szem, amely leírhatatlan gyorsasággal ugrált egyik tárgyról a másikra.