A kudarc [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az öreg az iratszekrény előtt állt. Gondolkodott. Reggel volt. (Aránylag: tízre járt.) Ilyen idő tájt az öreg mindig gondolkodni szokott. Sok gondja-baja volt az öregnek, volt tehát min gondolkodnia. De az öreg nem azon gondolkodott, amin gondolkodnia kellett volna. Hogy min gondolkodott, nem tudhatjuk pontosan. CSak annyi látszott rajta, hogy gondolkodik, a gondolatai nem. Meglehet, nem is gondolkodott. Csak hát reggel volt (aránylag: tízre járt), s megszokta, hogy ilyen idő tájt mindig gondolkodni szokott. Olyan nagy rutinra tett már szert az öreg a gondolkodásban, hogy olyankor is képes volt a gondolkodás látszatát kelteni, amikor pedig nem is gondolkodott, noha esetleg ő maga is úgy képzelte, hogy gondolkodik. Ez az igazság, nincs rajta mit szépíteni."