A különös pergamen [antikvár]

Részlet a könyvből: "Várhegyes egén napokig kavarogtak a hófelhők. Végre esett. Apróbb szünetekkel tizenkét órán át havazott. Hajnalban kezdődött és délután háromkor állt el. Jármai az őrs irodájából nézte a fehér falut. Elégedetten cigarettázott, figyelte a hógolyózó gyerekeket, s azt a magányos varjút, amelyik Komoróczi téesz-elnök jegenyéjén hintázott. Besötétedett. Kigyúltak az utcai lámpák. Füstöltek a kémények, ugattak a kutyák, békesség volt. Jármai őrsparancsnok visszaült asztalához. Olvasott. Aláhúzogatta a megyei újságban azokat a sorokat, amelyek különösebben érdekelték. Egyszer csak megszólalt a telefon. Jármai felemelte a kagylót, de közben rápillantott a faliórára. Megszokta, hogy a telefonhívások időpontját megjegyezze. Öt óra múlt huszonöt perccel. Egy izgatott női hang: - Jöjjenek azonnal. - Ki beszél? - Rédeiné. - Az iskolaigazgató felesége? Mi történt? - Megtámadták az uramat. - Hol?"