Bővebb ismertető
Részlet a műből:
Az uj lakók
- Asszonyom, - szólt a cseléd, bekukkantva az ajtón, - az új lakó most költözik be a hármas számba.
A két öreg hölgy kiváncsi sápítozással ugrott föl az asztaltól és az szalon ablakaihoz sietett.
- Vigyázz, kedves Monica, - szólt az egyik, beburkolózva a függönybe, - hogy meg ne lássanak.
- Igazad van, Berta. Ne mondhassák, hogy a szomszédok kíváncsiak. Azt hiszem, hogy így nem láthatnak meg."
A nyitott ablak gazdag, jól mívelt lejtős gyöpre nézett, melyen viruló rózsabokrok nyíltak, s közepén pedig egy csillag alaku, violával beültetett ágyas díszlett. Alacsony fakerítés fogta körül és választotta el a széles, jó karban tartott országúttól. Az út túlsó felén három, egymástól távol álló kis villa emelkedett, apró faerkélyekkel s mindenkinek meg volt a kis külön kertje. Mind a három egészen új épület volt, de az első és második számúnak leeresztett függönyei és gondos külseje mutatták, hogy már laknak bennük, míg a hármas számúnak tárva-nyitva volt a kapuja s gondozatlan kertje is jelezte, hogy még nincs gazdája. De már a butorokat beszállították s épen most érkezett meg a kocsi, mely az új lakókat hozta. Ezért kandikált ki a két öreg hölgy a függönyök mögül, kíváncsian, mint a madár a kalitkájából.