A kupléénekes [antikvár]

Meggyőződésem, hogy a háborút háborús képekkel kiirtani nem lehet. Semmit se visz előbbre, senkinek a helyzetén se segít az író, ha írásművészetével a háború borzalmait új életre kelti. Elvégre nincs a háborúnak az a keményszívű művésze, nincs az a Foch, akit ne borzasztanának meg a háború szervedései. Aki a háború intézménye ellen akar harcolni, annak a béke-élet idill-posványát kell megkavarnia, mert abban teremnek a háború kórokozó miazmái. Tolsztoj a "Földtámadás"-ban többet tett a háború ellen, mint a "Háború é Béké"-ben. magam is láttam akárhány embert, aki a háború idején irtózatba és könyörületbe lágyult pacifista, de béke idején gondtalan könnyelműséggel élesztgeti azokat az eszméket és indulatokat, amelyeknek a háború csak egy szabályozott érvényesülési módja. Egyáltalán nem akartam háborúellenes regényt írni. Az író tiszta írói módszereiről kénytelen lemondani, ha valami tendenciát tereget a tolla alá sorvezetőnek. Egyszerűen: a háború az élmények gazdag területe, ezen a területen én is megfordultam és sok kedves bajtársam emléke nógat, hogy az együtt bejárt utat megörökítsem. Nem magyarázgatok, nem elmélkedem, - csak elbeszélek, aki könyvemet olvassa, gondolja, amit akar és érezzen annyit, amennyit a szíve elbír.